Rúzsa Magdi: Ordítottam a visszhangnak

Budapest - Enni sincs ideje az idei év hangjának, Rúzsa Magdinak. Koncertről interjúra szalad, miközben mosolyogva tonnaszám dedikál. Szerkesztőségünkbe is korgó gyomorral érkezett, ezért beszélgetés közben megebédeltettük.

Rád nemcsak a vajdaságiak büszkék, de még a szerb diszkókban is játsszák a dalaidat. Ez egyedülálló dolog. Rúzsa Magdi: Ezt nem sokan érik el. Boldoggá tesz, mert összehozza az embereket. A Vajdaság legnagyobb zenei rendezvényén, a Nyári Ifjúsági Játékokon énekeltél tavaly, de ott nem fedeztek fel. Magdi: Két éven át énekeltem, de nem a nagykoncerten, hanem a délutáni rendezvényen léptem fel, egy-két dal erejéig. Tavaly velem nyitott a fesztivál. Részt vettem otthon egy pici Ki mit tud?-on is, ahol hatan voltunk énekesek. Megnyertem, és könyvjutalmat kaptam. Arra nem volt lehetőségem, hogy országosan nyissak. Ott volt az Idol, ami arról szól, mint a Megasztár, de féltem, hogy Belgrádban, szerbül annyira nem tudom magam kifejezni. Más zenei világ, ami az én életképembe nem fér bele. Tudod tartani a kapcsolatod az ottani barátokkal? Magdi: Éppen valamelyik nap hívott a barátnőm. Nincs túl sok időm beszélgetni, de ha hazamegyek, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. A barátaim olyan emberek, akik gyorsan beavatnak az új dolgokba, és én is mindent elmesélek nekik. Igaz, hogy lelkileg össze vagy zavarodva? Magdi: Egyáltalán nem omlottam össze. Vidám lány vagyok, alig várom, hogy színpadra lépjek, és érezzem a rajongók szeretetét. Persze vannak pillanatok, amikor fáradt vagyok, de hamar összeszedem magam. Hány órát alszol naponta? Magdi: Ó, most már többet, 8-9 órát is sikerül. Eddig 4-5 volt az átlag. Azt mondtad, a Jóistennek köszönheted, hogy idáig jutottál. Jársz templomba? Magdi: Hívő vagyok, de nem templomba járó. Úgy gondolom, akkor is lehetek hívő, ha a fűben ülök vagy a szobámban, esetleg a fürdőkádban. Templomba akkor megyek, ha nincs ott más, csak én és a szentek. A BRAVO Otto Év felfedezettje díjat vetted át múlt hét végén Siófokon. Fürödtél a Balatonban? Magdi: Fürödtem! Voltak kedves lánykák, gyerekek, velük pancsoltunk a Pistivel. Aztán inkább csak napoztam. Közben aláírásokat osztogattam, ücsörögtek körülöttem, dumcsiztunk, jó volt. Már másodszor fürödtem a Balatonban, először kedden Tihanyban. Gyönyörű az a hely. Ott bementem a templomba, fantasztikus volt. Kipróbáltam a visszhangot, ordítottam, sokan ki is nevettek. Ott jöttem rá, miért is hívják a Balatont magyar tengernek. Beleszerettél Egerbe, majd Tihanyba, azt mondtad, itt is, ott is tudnál élni. Mennyire ismered Magyarországot? Magdi: És Pécsett is! Gyerekként sok helyen jártam, mert néptáncos voltam, és sokat utaztunk. Kecskemét, Budapest, Szeged erősen megmaradt bennem, de sokat elfelejtettem. Azért ha Kecskeméten kiraknának a központban, el tudnék menni a kollégiumba, ahol laktunk. Szerettem ott lenni. Rosszak voltunk, a szökőkútban fürödtünk. Hol akarsz élni? Magdi: Magyarországon. Egyszer, ha sok pénzem lesz, veszek magamnak vidéken egy kis házikót, kutyával, macskákkal, tyúkokkal. Itt a közelben. De ez későbbi terv. Mi az a három dolog, ami nélkül nem lehetne boldog az életed? Magdi: Csak érzésekről tudok beszélni, a tárgyak nekem nem fontosak. Nem tudnék élni szeretet nélkül, a családom nélkül, és ha nem lennének mellettem azok, akik fogják a kezem. A barátaim. Nekem ezek számítanak, és az egészség. Meg az, hogy legyen mindig munkalehetőségem, és ép eszem. Meghallgattad az első lemezed? Magdi: Kaptam néhány példányt, és amikor egyet aláírtam az anyukámnak, úgy gondoltam, meghallgatom. Furcsa volt. Néhány helyen benne maradtak a hibák, hamis hangok, ettől hiteles az egész. Érződik rajta, ahogy idővel csiszolódtam. Jó lett. A zsűri nem barátkozik az énekesekkel, míg a verseny tart. Azóta közelebb kerültél valamelyikükhöz? Magdi: Novák Péter folyamatosan ott volt velünk, vele volt kapcsolatunk. Tudom, ha segítségre volna szükségem, akkor fordulhatnék hozzájuk. És fogok is. Közös munka? Magdi: Kiadókkal tárgyalok, még nem tudom, kivel fogok dolgozni. Elképzeléseim vannak... A minap négy órán át bolyongtál egy bútoráruházban. Eltévedtél? Magdi: Na! Bútorokat válogattam magamnak. Meg kellett találnom a megfelelő fekvőalkalmatosságot, ami kanapé is, és ágy is. Alaposan meg kellett néznem a konyhabútorokat is. Sikerült nekem valókat összeválogatni. Még nincs meg minden, de már nem hiányzik sok. Nagyon nagy dolog, hogy 21 évesen van egy lakásom. Már nem titkolod a szerelmed Benjivel, aki operatőr, de mégsem beszélsz a magánéletedről. Miért? Magdi: Sokan nem akarták megérteni, az a fiú nem szeretne szerepelni a címlapokon. Nem véletlenül választotta a kamera másik oldalát. Ezt tiszteletben tartom. Szívesen beszélek mindenről, csak ezt a picit szeretném megtartani magamnak. Milyen életre vágysz? Magdi: Sokat szeretnék színpadon lenni, mindig énekelni az embereknek. Építeni a karrierem, ami csak most indult. Egyébként egyszerű életet szeretnék, macskával, kutyával, tyúkokkal. Nem akarok tengerparti villát. Lehet, hogy buta vagyok, de nekem a nyugalom a fontosabb. Remélem, sikeres ember leszek. Ennyi. Legyen mindig meleg étel a hasamban, tető a fejem fölött. Ha néhány év múlva nem ilyen leszel, a fejedre olvashatjuk? Magdi: Ilyen leszek 25 év múlva is. Remélem, csak tapasztaltabbá, okosabbá válok. És, és... Hálás köszönet az életmentő ebédért!